Strandröplabda Története
Történelem
Világ:
1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot Mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. Ezt főleg teremben lehetett játszani, korlátlan számú résztvevőel, és eredetileg a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) korosabb, de mégis atletikus beállítottságú tagjainak tervezték a túlságosan is erőszakosnak tartott kosárlabda helyett (ami egyébként mindössze négy évvel korábban és 16 kilométerrel arrébb, a szomszédos Springfieldben) alakult ki. A Mintonette végül röplabda néven terjedt el, beltéri és szabadtéri változatban egyaránt.
A William G. Morgan által papírra vetett első szabályok a háló méretét 1,98 méterben (6 láb és 6 hüvelyk), a pálya méretét pedig 7,6×15,2 méterben (25×50 láb) határozták meg, a játékosok számát azonban nem korlátozták. A meccs 9 labdamenetből állt, 3 nyitással mindkét oldalon, és mindkét csapat korlátlanul érinthette a labdát, mielőtt átütötte volna azt az ellenfél térfelére. Szervahiba esetén engedélyezett egy második próbálkozás, de ha a labda fennakadt a hálón, úgy az ellenfél kapott pontot – kivéve, ha ez az első szervapróbálkozásnál történt meg. A hölgyek – ujjaik védelmében – megfoghatták, majd visszadobhatták a labdát.
A springfieldi YMCA-ban játszott első, 1896-os bemutatómeccsen az egyik néző, bizonyos Alfred Halstead-et megihlette a játék „röpködő természete” – tőle ered a röplabda név. Ezt követően a springfieldi YMCA kissé módosította a játék szabályait, majd elküldte azt a többi YMCA-nek is országszerte.
1947-ben alakult meg a Fédération Internationale de Volleyball (FIVB), a röplabdajátékokat szervező nemzetközi egyesület. 1949-ben bonyolították le az első férfi, majd 1952-ben az első női bajnokságot. 1964-ben bekerült az olimpiai játékok sportágai közé, aminek azóta is részét képezi.
A strandröplabda a kaliforniai Santa Monica tengerparti strandjairól indult világhódító útjára. A hobbisportból az 1950-es években vált szabályokkal rendelkező sport, amit az FIVB 1986-ban hitelesített. Nem sokkal ezután az 1996-os nyári olimpia programjába is bekerült.
1900-ig a labda nem speciálisan röplabdának készült, és a szabályok sem olyanok voltak, mint ahogy ma ismerjük. 1916-ig tartott az a folyamat, amelyben felfedezték a feladás és a lecsapás erejét, majd négy évvel ezután bevezették a három érintés szabályát, és az ütő-segédvonalat is felfestették. 1917-ben 21-ről 15-re csökkent a győzelmet jelentő pontmennyiség. Az amerikai expedíciós csapatok 1919-ben 16 000 röplabdát osztottak szét az alakulataik és a szövetségeseik között, ami nagyban hozzájárult a játék Egyesült Államokon kívüli elterjedéséhez.
Külföldön elsőként Kanada fogadta be a röplabdát, 1900-ban. Manapság a sport különös népszerűségnek örvend Brazíliában, egész Európában (ahol főként Olaszországnak, Hollandiának és Szerbiának vannak meghatározó csapatai a '80-as évek vége óta), Oroszországban és számos ázsiai országban (így például Kínában) is. Az FIVB számításai szerint a világon minden hatodik ember érdekelt a terem- és/vagy strandröplabdában (játékosként vagy nézőként).
Magyarország:
Magyarországon a II.világháború előtt gyakorlatilag ismeretlen volt a röplabdasport. Az 1930-as években egy szúk területen ugyan ismerték, de rendszeresen nem játszották, versenyszerűen nem űzték. Meghonosodni, gyökeret verni csak a II.világháborút követő években tudott. A szovjet hadsereg katonái, akik szabadidejükben játszották a röplabdát, csakhamar felkeltették a fiatalok érdeklődését a sportág iránt és csakhamar úgy Budapesten, mint a vidéki városokban, egyre többen kedvelték meg a játékot. A szervezeti élet követte a spontán kezdeményezéseket és 1946.decemberében megalakult a Magyar Röplabda Szövetség, amelynek első elnöke Nonn György lett.
Az első országos bajokságra 1947. tavaszán került sor. A következő évben már 4500 csapat versenyzett a legkülönbözőbb szintű bajokságokban. A 60-as évek első felére az MRSZ már közel 30 000 igazolt játékost tartott nyilván. Sajnos a későbbiekben csökkent az érdeklődés, és a 80-as évek közepén már csak 11 000 versenyzőt számlálhattunk, napjainkra pedig ez a szám a 3 000-t sem éri el. A magyar röplabda történetének fényes napjai a 60-as, 70-es években voltak. Válogatott csapataink az Európa-bajnokságokon szerepeltek a legeredményesebben. A férfiak 1963-ban, a nők 1975-ben szereztek ezüstérmet. Az Európa-bajnoki szereplést emellett 4 bronzérem fényesíti (1950. férfiak, 1977., 1981. és 1983. nők). A világbajnokságokon érmet nem sikerült szerezni. A legjobb eredményt a nők érték el Várnában 1970-ben, ahol a 4.helyen végeztek. Az olimpiai játékokon a nők három, a férfiak egy alkalommal vettek részt. Bizony ma nagyon elégedettek lennénk a férfiak tokiói 6., a nők montreali és moszkvai 4.helyével!